Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Technikum és Gimnázium
  1. Nyitó oldal
  2. Nyitó oldal
  3. A Boronkay legújabb radiológiai kísérlete

A Boronkay legújabb radiológiai kísérlete

2011-10-12 09:01:00

A tavalyi vörösiszap radioaktivitását vizsgáló kísérletünk után újabb nagy fába vágtuk a fejszénket. Vagy inkább banánba? A szokásos laboróránk helyett tanárnőnk, Dr. Tóth Eszter ez alkalommal különleges programot szervezett. 

Reggel az iskola előtt gyülekeztünk. A többi diák úti célunkról érdeklődött: 

– Püspökszilágyra megyünk a Radioaktív Hulladékkezelő Központba. A banán természetes, kálium-40 izotópjának radioaktivitását vizsgáljuk. Ma indítjuk el a mérést a gamma-spektroszkópon – hangzott a válasz, mire zavarodottan néztek ránk, és valaki halkan motyogta: 
– Püspökszilágyig még értettem…
Azért nem olyan bonyolult. Kísérletünkkel azt szeretnénk megtudni, hogy a banánban mennyi 40K izotóp van. Ez a káliumizotóp gamma-sugárzást is kibocsát. Az ottani műszer a gamma-részecskéket darabonként megszámolja. 
 
 
Hamarosan láttuk az eszközhöz kapcsolt monitoron, hogy érdekes eredménye lesz az egynapos mérésünknek. A banánokat előzőleg előkészítettük. Három banánt meghámoztunk és kiszárítottunk, amennyire csak tudtuk. Így csak a víz távozott a banánból, kálium nem, tehát káliumban töményebb anyaghoz jutottunk. A kiszárított, sőt elégetett banánok maradványait tettük bele a gamma-spektroszkópba, amelynek monitorán láthattuk a radioaktív 40K izotóp által sugárzott gamma-részecskék megjelenését, az adott helyen a grafikon emelkedését. Hát igen…
A banán kimutathatóan radioaktív. Nem kell megijedni: az ember mindig ki van téve természetes sugárzásnak, sőt akármilyen hihetetlen, mi magunk is sugárzunk. Szervezetünk pedig olyan alacsony sugárzási dózissal, mint amilyen a banánnak van, megbirkózik, másrészt egészséges működéséhez szüksége van a megfelelő mennyiségű káliumra. 
 
 
Amíg vártunk mérésünk eredményére, Dr. Karácsony Sándor, a cég igazgatója rövid bemutatóra hívott. Ismertette a Radioaktív Hulladékkezelő Központ működését és tároló helyeit, ahova később be is mehettünk. 
Ahogy a képen láthatjuk, a szennyeződések ellen sárga nylon cipővédőkbe és fehér köpenyekbe bújva mehettünk végig a hulladékkezelő állomásain. Az átmeneti tároló helyen láthattunk modern detektorokat, amelyek biztosítják a hulladékok folyamatos ellenőrzését. A forró kamrában kipróbálhattuk, hogy milyen egy robotot mozgatni, amely az elhasznált sugárforrásokat acél gyűjtőtokokba zárja. 
A tárolókba bemenni még nem is annyira nehéz, de onnan kijönni… A biztonsági intézkedések, amelyeket leginkább egy alapos repülőtéri ellenőrzéshez tudnék hasonlítani, egy kicsit megnehezítik a dolgot. Mindenkinek egyenként be kellett állnia egy sarokba, ahol a legkorszerűbb detektorok vizsgáltak végig bennünket, arra az esetre, ha valami parányi radioaktív szennyeződés került volna ránk.
Miután a tárolókból a különleges biztonsági vendégkártyánk segítségével kiléptünk, egy utolsó pillantást vetettünk a gamma spektroszkóp monitorára, a mérésünkre. „Bíztatóan” szaporodtak a már megszámolt gamma-részecskék.
 
 
Az első ilyen mérésünk jól sikerült, de tanárnőnk alapelve: „Egy mérés nem mérés” szerint nagy valószínűséggel újabb méréseket fogunk végezni a banán radioaktivitásáról. 
Nos, kedves Olvasó, nem unja még a banánt - avagy a radiológiát? Mi, a környezetvédelmi osztály RAD laborosai, egyre érdekesebbnek találjuk.
Oszlár Ildikó
Boronkay, 10.G

A weboldalon cookie-kat használunk, amik elengedhetetlenek az oldal működésének szempontjából.